Életem mostanában ...2

Tudom hogy most talán egy kis magány jót tenne vagyis arra lenne szükségem. De jo érzés hogy segíteni próbálnak hogy kikapcsoljak vagy hogy most ne ra gondoljak. De nem szeretnem őket sem megbántani hogy most jobb lenne egyedül. Azt hittem gyorsan túl leszek ezen az egészen mint ahogyan szoktam de ra kellett ebrednem hogy ez most meg nekem nem megy. Talán majd az idő.. de mi lesz ha az lesz hogy többé nem szeretnem látni mint az előzőt ? Nem szeretnem hogy így történjen. Most lehet hogy ez furcsa de ahogy Becsukom a szemem azt látom ahogy rám néz mosolyog. De utána ahogy kinyitom a szemem ismét a valóságba kerülök ahol nincs velem. Azért döntöttem így hogy mindent leírok amit érzek a napokban hogy majd megmutatom neki ha szeretnem elmondani hogyan telt az az idő amíg nem volt velem.. lehet hogy nem mostanában lesz de a remény ami meg tart bennem bármilyen nemű emberséget.. nem szeretnek ujra olyan ember lenni akit semmi nem hat meg es nincsenek érzéseim.
" Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra..."
Sokáig a kedvenc monologom volt a kis hercegből. Már elkezdtem eszerint élni...